Agrárvállalkozások a német kereskedelmi törvényben

A tanulmány bemutatja, hogy a német Kereskedelmi Törvénykönyv (Handelsgesetzbuch, HGB) milyen módon definiálja a kereskedő fogalmát, amely lényeges feltétele a német kereskedelmi szabályok alkalmazásának. A kereskedő a német jog szerint lehet természetes vagy jogi személy. A HGB hatályba lépésekor (1900) még nem adta meg az agrárvállalkozásoknak azt a lehetőséget, hogy kereskedőként jegyezhessék be magukat. Ez a helyzet 1976-ban változott meg, amikor az agrárvállalkozások regisztrálhatták magukat kereskedőként. Ennek a megoldásnak különösen az újonnan létrejött és modern elvek alapján működtetett agrárvállalkozások esetében volt jelentősége. A hatályos szabályozás legfőbb különbsége az egyes gazdasági szektorok között, hogy a szorosan vett kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások akár regisztráció nélkül is kereskedőnek minősülnek, míg az agrárvállalkozások csak nyilvántartásba vétel után kaphatják meg a státuszt.

The paper intends to present how the German Commercial Code (Handelsgesetzbuch, HGB) defines the concept of merchant (Kaufmann), which crucially determines the applicability of German laws related to commerce. Merchants can both be natural or legal persons according to German law. In 1900, when the HGB stept in force, agrarian companies were not granted the opportunity to registrate themselves as merchants. This approach changed in 1976, when agrobusinesses were offered the opportunity to be considered mechants, which had particular significance in the case of new agrarian companies run on the basis of modern principles. The most significant difference in the current regulation between different types of businesses and persons is that those carrying out commercial activities in the strong sense count as merchants even without registration (if the aim of the business requires this), whereas agrobusinesses do not, they only acquire this status after registration.