HA

A borrégióknak a magyar szőlő- és borágazatban betöltött helyzetük vizsgálata nem nélkülözheti a hagyományos gazdasági, műszaki, infrastrukturális, természeti, kulturális és társadalmi aspektusokon túl a szőlészeti-borászati szakmaspecifikus elemzéseket sem. A tanulmány célja a Duna borrégiónak a hazai szőlészeti és borászati ágazatban elfoglalt helyzetétének megvilágítása, és ennek alapulvételével a borrégió fejlesztési prioritásainak meghatározása. A célok eléréséhez a vonatkozó szakágazati statisztikai adatok feldolgozását választottam.

Kutatásunkban a Visegrádi Négyek tagországai közötti regionális egyenlőtlenségek változását vizsgáltuk a 2000-től 2016-ig tartó idősíkon, három gazdasági mutatót elemezve. Ezeket a gazdasági javak eloszlásának vizsgálatára alkalmazható Robin Hood-indexek alapján (Bánfalvi, 2014) hasonlítottuk össze országonként, melyhez az Eurostat adatbázisából gyűjtöttünk kiinduló értékeket, továbbá a Visegrádi Négyeket közös gazdasági egységként kezelve is vizsgáltuk.

Ma Magyarországon az első számú nemzetgazdasági mutató a GDP, melynek esetében a fejlettség, jólét mérésekor komoly hiányosságit tapasztalhatjuk. Az alternatív közgazdaságtan által megalkotott valódi fejlődés mutatója (GPI) szélesíti a figyelembe vett tényezők számát, társadalmi és környezeti szempontokat is vizsgál. Jelen cikk a NATéR kartogramjait elemzi, rávilágítva Magyarország környezeti állapotának változására, annak társadalmi és gazdasági következményeire.

Nemzetközi kutatási eredmények azt mutatják, hogy az EU LEADER programjának jelentős szerepe van egy adott régióban a területi tőke mennyiségének növelésében, az egyes tőkeelemek minőségének javításában és a köztük lévő kapcsolatok erősítésében. A hazai LEADER kistérségekben azonban ez idáig nem vizsgálták a területi tőke jellemzőit alaposabban a jelenlegi programozási időszakban. Éppen ez az oka annak, hogy írásunkban az immateriális tőke legfőbb sajátosságait tanulmányozzuk a jelenleg futó LEADER programban.