A Kunhegyesi járás társadalmi sajátosságai

A Kunhegyesi járás az Észak-Alföldi régió leghátrányosabb helyzetű járása. Jelen tanulmány célja a járás népesedési folyamatainak megértetése, amelyre a jövőben a járás településeinek társadalmi felzárkózás szempontú összehasonlító elemzése épül majd. A járás lakossága 2011 óta apad, az országos átlagokhoz képest a jövedelemszint és az adófizetők aránya alacsony, rosszabbak az egészségügyi mutatók és magasabb a korai halálozás aránya. Háromból két gyermek hátrányos helyzetű, miközben a fiatalok túlnyomó többsége végzettség megszerzése nélkül lemorzsolódik a középfokú oktatásból. A romák magas aránya önmagában nem magyarázhatja a romló gazdasági-társadalmi adatokat, meggyőződésünk, hogy a gazdasági teljesítménynek nincs etnikai specifikuma, oka inkább a társadalmi mobilitási lehetőségeknek az elmúlt két évtizedben bekövetkező jelentős beszűkülésében keresendő. Az ország számos más, magas roma lakosság-arányú járásához hasonlóan itt is jellemző a nem-roma népesség még nagyobb arányú elvándorlása, és a romák korábbi gyermekvállalási hajlandósága, magasabb fertilitása, melynek következtében e térségek elszlömösödnek, amivel a társadalmi mobilitási esélyek tovább szűkülnek. A felzárkóztató programoknak, gazdaságélénkítő beruházásoknak és a helyi roma képviselet aktív szerepvállalásának köszönhetően a járásban megindultak reménykeltő változások, például az iskolai végzettség és foglalkoztatottság növekedése, vagy a veszélyeztetett gyermekek számának csökkenése tekintetében. Kérdés, hogy az eddigi eredmények mennyire fenntarthatók, illetve vajon lehet-e számítani arra, hogy a térség idővel önfenntartó társadalmi felzárkózási pályára állhat-e. A kutatás jövőbeni irányai reményeink szerint árnyaltabb választ fognak tudni adni erre a kérdésre.

The Kunhegyesi District is the most disadvantaged district in the Northern Great Plain Region. The aim of this study is to understand the population processes, which serves as a basis for a social comparative analysis of the District’s settlements in the future. Population in the District has been steadily decreasing since 2011 besides lower income levels, poorer health indicators and a higher proportion of premature mortality. Two out of three children are disadvantaged, while the vast majority of young people drops out of secondary school without any qualification. The higher-than-average proportion of Roma population alone does not explain worsening economic output, we are convinced that economic performance has nothing to do with ethnic origin. Reasons are rather to be found in the deterioration of social mobility of the past two decades. Similarly to areas with a higher proportion of Roma population, the District also undergoes an exodus of non-Roma besides a higher fertility rate and earlier desire for childbearing of the Roma, resulting in ghettoization, thereby further diminishing chances of social mobility. Thanks to social inclusion and recovery programs, as well as the commitment of local Roma stakeholders, promising changes are coming true with an increase in qualification and employment levels and a decrease in the number of disadvantaged children, we wonder whether development is sustainable in the long run, and also, whether the District has a potential to independently self-sustain social development. We’re hopeful to find more answers in further researches.