fenntarthatóság

Az utóbbi években egyre jobban elterjedt a fenntarthatóság, a fenntarthatóságra való nevelés. Ezek kapcsán sajnálatos módon a világ számos kihívással néz szembe. Ide tartozik a nem fenntartható fogyasztás és termelés, az éghajlatváltozás és a Föld folyamatosan növekvő szennyezése.

Az elmúlt években lezajló, életünket nagyban meghatározó konjunkturális változások hatására a társadalomnak szükségszerűen szembesülnie kellett azokkal az externáliákkal, amelyek mind az egészségünket, környezetünket, továbbá jóléti viszonyainkat is átstrukturálták. A társadalom tagjai a pandémia időszaka alatt többségében felértékelték egészségük és az élhető környezet fontosságát, a tipikusan vidéki jellemzőkkel bíró életforma jelentőségét, az élhető tér kialakítását, köztük az alternatív, fenntartható építészeti lehetőségek kiaknázását egyaránt.

Az ökoturisták környezettudatos szemléletű emberek, akik jellemzően szeretnek távolabb utazni a városoktól, időt tölteni a természetben, a klasszikusnak számító vidéken kirándulni, felfedezni és óvni a természet csodáit, megismerni a helyi szokásokat, embereket. Jellemzően ezek a turisták igyekeznek minél kevesebb negatív hatást gyakorolni a környezetre, miközben annak tisztaságát, érintetlenségét óvják, tudatosak a szállásválasztásban és az utazás módjában is, hogy minél kevésbé terheljék a környezetet.

Világszerte megfigyelhető trend a fenntartható és versenyképes turizmus kialakítása, így a turizmusban érdekelt országokban - így hazánkban is - fontos fejlesztési iránnyá vált a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) szemléletű intézményi struktúra létrehozása. Felvetődhet a kérdés, hogy ezen intézményesített együttműködések hazánkban hatékonyan tudnak-e működni, illetve milyen hatásokkal rendelkezhetnek egy-egy térség életében, és azokat lehet-e - ha igen, akkor milyen mutatók segítségével - mérni.